Dániel, mint kisfiú megismerkedik Apdróval, a mágussal, akivel később barátságot alakít ki.A mágus megmutatja neki az emberek által álomvilágba taszított Vidám Világot, mely a meselények világa, és hogy hogyan hozhatja mindezt vissza a valóságba, ami kemény munkával jár.
Dániel a történet során felnő, nem csak a feladataihoz, és tanulmányai során új erőit, képességeit megismeri, alkalmazza, varázslatos életet él, barátokat szerez, akiknek a segítségével megpróbálja a való világnak is megadni ezt a rég elveszett lehetőséget, de hogy tud-e ezzel élni ez a való világ, az csak a könyv végére derül ki.
Részlet a könyvből….
– Még meg se kérdeztem a neved.
– A nevem Fehér Üstökös, én vagyok a leggyorsabb Unikornis – felelte.
– Megmutassam Vidám Világ legszebb lakóit? – kérdezte Apdró, aki közben megérkezett.
– Igen – válaszolta a fiú. A mágus pedig egy csettintéssel át transzportálta őket. A hely, ahová kerültek, lagúnának látszó tó volt, melyet szivárvány ölelt át.
A vízben, és a belőle kiálló köveken, deréktől lefelé hal, felfelé kamasz lány alakú lényeket láttak, akik kagylóhéjakkal takarták el mellüket. Ők a sellők.
– Bemutassalak nekik? – kérdezte. Dániel lelkesen bólintott. Apdró pedig odarepült vele az egyik sziklára. A sellők üdvözölték a mágust, és majd’ megölte őket a kíváncsiság, hogy mi történt vele ennyi távollét alatt. Aztán észrevették a fiút.
– Mit keres itt ez az ember? – mérgelődtek.
– Bemutatom Dánielt, azért hoztam el, hogy megismerkedjen Vidám Világgal, mert ő visszahozhatja a válóságba – válaszolta Apdró. Ők nem hittek neki, ezért megragadták Dánielt, hogy vízbe fojtsák.
– Elment az eszetek? – rángatta le a kezüket róla.
– Még védelmezed is? – rivalltak rá.
– Már régóta figyelem őt. Ő nem olyan, mint a többi ember. Látszik rajta.
– Ez biztos?
Miskolczi Barnabás vagyok, vagyis CZX, 14 éves korom óta foglalkozom regényírással. Eleinte az volt a célom, hogy az irományaimból mozi filmet készítsenek, mint például Darren Shan „Rémségek cirkusza” című regényéből.
Ma már azért foglalkozom könyvírással, hogy a világ szeme elé tárhassam önmagam, és azt a „világot” amit csak én láthatok, megismertessem másokkal is, hogy számukra is legalább olyan nagy örömöt okozzak, mint amiben nekem van részem, amikor a könyveimet írom.